Sajnos a régi 4563-masom motorja már gyermekkoromban elhalálozott, ezért úgy két hónappal ezelőtt elhatároztam, hogy veszek helyette egy másikat, hogy azt helyrepofozzam. (Igazából egy csomó régi gyerekkori szettet rakosgatok újra össze, mikor időnként hazanézek szülőkhöz, bár egy-két dolgot felhoztam Budapestre) Aztán úgy adódott, hogy beszereztem még egy 4512-esből a mozdonyt. Egyből muszáj volt kipróbálni és összerakni:

A 4512-es (a szürkészöld) itt most hidegjáratban van, mindkét motor az átalakított pirosban van, kb. 11 mp alatt megy körbe ezen a kis pályán. Kissé kapargat, de elég régiek a sínek, egy kis "takarítás" nem árt neki. Ha rásegítek a - kb. közepesen töltött akkus - sárga PF-es 7939-essel, akkor kb. 5,5 mp. :)

Ennyi mára megyek is aludni, mert kegyetlenül fáj a fejem 4 óra alvás és néhány napnyi biotrombitálás után. Meg egyébként is lenne miről írni, de majd legközelebb.

Ui.: bocs a kép minőségéért, későn vettem észre és nem akartam újból összerakni az egészet.

De tényleg pici:

Hogy minek? A Szojuz rakéták fejlődése nem állt meg, mai napig fejlesztik őket. Mint ahogy a műholdak fejlesztése sem állt meg. Köszönhetően az egyre fejlettebb rendszereknek, melyek kisebbek, kevesebbet fogyasztanak nincs szükség mindig nagy rakétákra. Emiatt fejlesztette ki az Európai Űrügynökség a Vega nevű rakétáját is például.

Na persze, nem csak Európának kell kisebb rakéta, hanem az oroszoknak is. Ezért készült a Soyuz 2-1v nevű rakéta, amiből épp tegnap lőtték fel a másodikat az északnyugat-oroszországi Pleszeck űrrepülőtérről. (Ennek megfelelően mindenki kitalálhatja: katonai célú műholdat vitt magával a rakéta.) Na de mi ez a rakéta?

Alapvetően fogták a 2.1b rakéta harmadik fokozatát, annak elektronikáját, repülésirányítását kapott egy új, precíz pályára állítást segítő felső fokozatot (Volga), kapott egy átalakított core staget, és amibe a "készlet erejéig" tartó NK-33-as hajtóműveket szerelik. Igen, azt a 70-es években gyártott NK-33-mat, amivel egy éve elpukkant 7 másodperccel a start után egy Antares. Illetve a leglátványosabb "újítás", hogy elhagyják a 4 core stage körül az ikonikus boostereket, amitől igazán felismerhető volt eddig a Szojuz család.

A "recept". Eredetileg Szojuz-1-nek akarták nevezni a rakétát. (Forrás: russianspaceweb.com)

Nagy előnye ennek az egésznek, hogy egy csomó mindent nem kell újra kifejleszteni és kis vagy zéró átalakítással használható a meglévő infrastruktúra. Avagy, bevált recepten ne változtass. Ugyanezen elv alapján gondoltam, hogy készítek egy Szojuz-2-1v-t is.

Mondjuk most egy picit fordítva jártam el, először a kilövőpad lett alkalmas a Szojuz-2-1v-re is (persze, a "régi" ugyanúgy megáll benne rendesen). Maga a rakéta most csak egy második fokozat egy kicsit megtoldott Delta IV CBC-vel. Ami még kérdés, hogy hogy lesz, az a szállító. Nem nagyon találni róla jó minőségű képanyagot a neten, de valószínűleg a meglévő szállítom kap majd valamilyen adaptert.

Egyébként nem ez az első eset, hogy valamit faragok az eredeti tervekhez képest. Először - gyakorlatilag már a megépítéskor - át kellett picit építeni, hogy legyen mivel rögzíteni a jobb oldali kitérővágányt. Második módosítás a rakétát érintette, megkapta az újratervezett első-második fokozatot, majd az "alsó" töltőcsövet is megkapta hozzájuk a torony.

De ilyen ez a Lego, olyan nincs, hogy valami kész, maximum nem építik tovább ;)

Házibuli + nem túl stabil könyvespolc = Rapid Unscheduled Disassembly.

Hozzávalók:

• Soyuz rakéta és kilövőállás
• Falcon 9 rakéta és kilövőállás
• Proton-M
• Vega
• Delta 4 Heavy és Medium
• 6541 kikötő
• 4539 vasúti átkelő
• 4555 vasúti teherdaru
• Chilbo és Wuzzo
• "Minden szipi szuper" szippantósautó.

Fénykorában ez valahogy így nézett ki még októberben:

De a lényeg, hogy a házibuli jó volt!