Gondolom mindenki ismeri viccet a NASA-ról, az oroszokról meg a millió dolláros golyóstollról. Nos, ha a konkrét sztori valójában urban legend, attól még az oroszok tényleg rengeteg - szerintem - zseniálisan egyszerű megoldást tudtak kitalálni bonyolult problémákra. Egyik ilyen, hogy hogyan jussunk a megfelelő pályára. És egyáltalán, mi kell ahhoz, hogy a megfelelő pályára jussunk?

Nos, a megfelelő pályához két dolog kell: megfelelő sebesség és megfelelő irány. A sebesség elérése elég egyértelmű: elégetnek a rakétában rengeteg üzemanyagot, hogy elég lendületet tudjon szerezni, hogy a gravitációt ki tudjuk kompenzálni. A megfelelő irány már egy picit trükkösebb. Ahhoz, hogy valami az űrben maradjon oldalirányú lendületre van szüksége. Emiatt a rakéták viszonylag hamar elkezdenek oldalra fordulni, mint ahogy a következő képen is látszik.

Timelapse felvétel a Falcon 9 egyik startjáról. (Forrás: SpaceX)

Ez még önmagában nem olyan bonyolult, hiszen ehhez elég egy picit megdönteni a hajtóművet az egyik irányba és máris arra fog dőlni a rakéta. Ezt még bármely analóg számítógép viszonylag egyszerűen képes kivitelezni.

Persze az sem mindegy, hogy milyen inklinációja (az egyenlítő síkjával bezárt szöge) lesz a pályának: például, ha az egész Földünk élővilágát akarjuk feltérképezni, beleértve az Északi- és a Déli sarkot, célszerű 90°-ban indítani. Ha viszont mondjuk Kínának TV adást sugározni, akkor praktikus minél közelebb maradni az egyenlítőhöz. Ehhez nem is kell más, minthogy először a megfelelő irányba forduljon a rakéta és máris mehet az előző program.

Persze gyakorlatban annyira azért nem egyszerű a rakétát a tengelye körül megforgatni, főleg nem az 50-es évek technológiai színvonala mentén. A problémát viszont meg kellett oldani, mert Bajkonur eléggé a kontinens közepén volt és nem indíthatták akármerre a műholdakat. Szergejék így hát jobb híján minden egyes start előtt megforgatták az egész kilövőállást mindenestül a megfelelő irányba.

Ez a lenti videóban nagyon szépen látszik: a két szétnyitott szervíztorony-kar és az üzemanyag-töltő kar el van fordítva kb. 30°-kal a vasúti sínekhez képest, ahol betolták a rakétát.

Progress MS-3 teherűrhajó indítása egy Szojuz-U rakétán

És ennek kivételesen nem csak az "ami nem romlott el, azt ne javítsd meg" hozzáállás az oka, hanem egész egyszerűen az, hogy az oroszok a mai napig használják a Szojuz rakétákból az U és FG verziókat, előbbieket műholdak, teherűrhajók fellövésére, utóbbit leginkább emberekére. Igen, azt a Szojuz-U-t, amit először 1973(!)-ban lőttek fel és a mai napig egy analóg(!) irányítási rendszerrel repül.

Természetesen azóta fejlődött az orosz technika is: a régi Szojuzokat elkezdték lecserélni a Szojuz-2.1 különféle verzióira. Ezek már modern, digitális számítógépekkel rendelkeznek és képesek kezelni a bonyolultabb manővereket is. Ez jóval nagyobb szabadságot ad a küldetések tervezőinek. Elvileg még két Progress teherűrhajót fognak felküldeni Szojuz-U-kkal, majd 2019-től - ha nem jön közbe semmi komolyabb probléma - az emberek szállítását is az új Szojuz-2.1-ekre fogják bízni.

Új űrközpont, új rakétával és egy új korszakkal: Vosztocsnij, Szojuz-2.1a, digitális irányítás: ez már képes a tengelye körül megfordulni.

De még mielőtt valaki hangossan felszisszentene, hogy bezzeg a régi jóból semmi nem maradt, megnyugtatok mindenkit, hogy a gyufával gyújtás marad.

El is felejtettem megemlíteni: végül megépítettem a Szojuz-TMA űrhajót is, amit még valamikor ősszel LDD-ztem össze. (Azóta már van Szaljut-6 is...)

De maga a szállító/emelő is kapott néhány újítást:egyrészt átalakítottam a hátsó kocsit hat tengelyessé, mint az igazi. Ezáltal egyben hosszabb is lett 8 studdal, egyben túllépve a "hivatalos" 34-es hosszon is. Illetve kapott még néhány "műszert", ami egyébként is rajta van.

Előny: ívekben sokkal kevésbé lóg ki a rakéta eleje így, hogy az első forgóváz előrébb került 8 studdal (a második valójában csak egy "utánfutó"), hátrány, hogy a váltókapcsolókkal továbbra sincs kibékülve. Meg lassan tényleg érik az, hogy tervezzek ehhez egy rendes mozdonyt, amivel lehet lassan, megbízhatóan húzni/tolni, mert egy PF motor már küzd vele.

Illetve végleges lett még a Szojuz 2-1v verzió is. Kis adapterrel teljesen jól használható a meglévő szállító. (Valakinek van két felesleges sárga létrája?)

Most egyébként így néz ki a teljes Szojuz család...

...illetve a teljes orosz űrprogramom. Apropó, orosz űrprogram. Pénteken elvileg indítják az első Szojuzt Vostocsnyíjből, Kelet-Oroszországból. Ez az oroszok új űrközpontja, Bajkonur helyét fogja idővel átvenni.

No, végre kész lettem az indokolatlanul elhúzott leltárral és egy-két rendelés is kezd már beesni, illetve végre volt egy kis időm építeni is valamit. Ennek örömére összeraktam 4 új rakétát. Igaz, még nincs mindegyik teljesen kész, de formailag már kezd összeállni.

Balról jobbra. Ariane 5, Soyuz 2-1v, Soyuz-FG, Long March 2F (CZ-2F), Delta 2

Na de haladjunk sorjában:

Ariane 5

Európa nagy rakétája. Egyaránt használjak kereskedelmi és tudományos célú műholdak fellövésére. Egyik legismertebb rakománya talán a Rosetta nevű űrszonda, ami a 67P/Churyumov–Gerasimenko nevű üstökös felderítésére küldtek. Ezen kívül 5 alkalommal vitt még ellátmányt a Nemzetközi űrállomásra az európai ATV teherűrhajóval.

Kereskedelmi célú küldetéseknél érdekesség még az, hogy jellemzően párban indítanak vele két műholdat, illetve a következő Galileo navigációs műholdakat a Szojuzok helyett négyesével fogják indítani

Amivel kifejezetten elégedett vagyok az az első fokozat, főleg a hajtómű része. Amivel nem tudok mit kezdeni az az, hogy a panel elemek csak homokszínben elérhetőek, a valódi rakéták meg inkább kékesek. Igaz, a legtöbb ábrán meg inkább sárgás, szóval jól van ez így. Amivel nem vagyok még elégedett az a szilárd hajtóanyagú rakéták teteje, de egyelőre nincs jobb ötletem rá.

Illetve hiányzik még a második fokozat hajtóműve, illetve jó lenne, ha a 60080-as Spaceport szettben lévő elemből létezne fehér.

Soyuz 2-1v

Erről már korábban megemlékeztem, lényegében egy "könnyített" Szojuzról van szó. Korábban még nem volt meg a rakéta, most már ez is kész. (Illetve egy elem még hiányzik belőle, de ez már részletkérdés.)

Long March 2F

Erről és az egész kínai űrprogramról szerintem még fogok írni bővebben, egyelőre maradjunk annyiban, hogy a kínaiak Szencsou űrhajójának szállítására alkalmas rakétája. Ugyan nincs közvetlen köze az orosz Szojuz rakétához vagy az űrhajóhoz, nehéz lenne letagadni, hogy a kínaiak gyakorlatilag ugyanazon elvek mentén haladtak, mint az orosz mérnökök.

Balra: Soyuz-FG, jobbra: CZ-2F

Azt hiszem, elég nyilvánvaló, hogy ezzel vagyok jelenleg a legkevésbé elégedett. A végére már kifogytam a fehér 4x4-es kerek kockákkal, emiatt van egy csomó helyen lyukas kocka, illetve az 5 magas panelekből is hiány van.

Delta II

És végül, de nem utolsó sorban, itt az egyik legtöbbet használt amerikai rakéta a Delta II. Erről is rengeteget lehetne sztorizgatni, lévén egy 27 éves rakétáról van szó, amelyet mai napig használnak. Vitt már fel GPS műholdakat (gyalorlatilag a legutolsó szériát leszámítva 2009-ig az összes Block II-est), rengeteg tudományos célú műholdat - csak a Marshoz 8-at! - a Dawn szondát a Cereshez és a Vestahoz vagy a MESSENGER-t a Merkúrhoz.

Látszólag késznek is tűnhet a rakéta, azonban picit jobban megnézve, el van még színezve az alja, mert még hiányzik néhány kékes panel. Illetve a boosterek még elég félkészek. Sajnos nem sikerült megnyugtató módot találni arra, hogy hogyan tudjak 9 boostert rögzíteni a rakétához, meg egyébként is csak 6-hoz volt elég anyagom.

De összességében egész rakéta-szerű már így is.

Egyelőre ennyi. Ami még újdonság, hogy átterveztem a készülő HÉV/Metrószerű vonaton (+200 elem, óje...), illetve elkezdtem egy épületet is megépíteni, de egyelőre még kb. a harmada van meg.