...meg a nyaralásnak. Tehát indul az őszi szezon.

Mostani tervek, amik már biztosan épülnek:

- Vegyiüzem (nagyjából 90%-ban kész). Nem olyan nagy, cserébe csatlakozik a vasúthoz.

- Titan IIIE + Voyager (elemek kb. 45%-a van meg)

- Atlas 5 421 (kb. 20-30%)

 Egyébként jó érzés kb. másfél hónap után végre hétvégén itthon dögleni.

Gondolom mindenki ismeri viccet a NASA-ról, az oroszokról meg a millió dolláros golyóstollról. Nos, ha a konkrét sztori valójában urban legend, attól még az oroszok tényleg rengeteg - szerintem - zseniálisan egyszerű megoldást tudtak kitalálni bonyolult problémákra. Egyik ilyen, hogy hogyan jussunk a megfelelő pályára. És egyáltalán, mi kell ahhoz, hogy a megfelelő pályára jussunk?

Nos, a megfelelő pályához két dolog kell: megfelelő sebesség és megfelelő irány. A sebesség elérése elég egyértelmű: elégetnek a rakétában rengeteg üzemanyagot, hogy elég lendületet tudjon szerezni, hogy a gravitációt ki tudjuk kompenzálni. A megfelelő irány már egy picit trükkösebb. Ahhoz, hogy valami az űrben maradjon oldalirányú lendületre van szüksége. Emiatt a rakéták viszonylag hamar elkezdenek oldalra fordulni, mint ahogy a következő képen is látszik.

Timelapse felvétel a Falcon 9 egyik startjáról. (Forrás: SpaceX)

Ez még önmagában nem olyan bonyolult, hiszen ehhez elég egy picit megdönteni a hajtóművet az egyik irányba és máris arra fog dőlni a rakéta. Ezt még bármely analóg számítógép viszonylag egyszerűen képes kivitelezni.

Persze az sem mindegy, hogy milyen inklinációja (az egyenlítő síkjával bezárt szöge) lesz a pályának: például, ha az egész Földünk élővilágát akarjuk feltérképezni, beleértve az Északi- és a Déli sarkot, célszerű 90°-ban indítani. Ha viszont mondjuk Kínának TV adást sugározni, akkor praktikus minél közelebb maradni az egyenlítőhöz. Ehhez nem is kell más, minthogy először a megfelelő irányba forduljon a rakéta és máris mehet az előző program.

Persze gyakorlatban annyira azért nem egyszerű a rakétát a tengelye körül megforgatni, főleg nem az 50-es évek technológiai színvonala mentén. A problémát viszont meg kellett oldani, mert Bajkonur eléggé a kontinens közepén volt és nem indíthatták akármerre a műholdakat. Szergejék így hát jobb híján minden egyes start előtt megforgatták az egész kilövőállást mindenestül a megfelelő irányba.

Ez a lenti videóban nagyon szépen látszik: a két szétnyitott szervíztorony-kar és az üzemanyag-töltő kar el van fordítva kb. 30°-kal a vasúti sínekhez képest, ahol betolták a rakétát.

Progress MS-3 teherűrhajó indítása egy Szojuz-U rakétán

És ennek kivételesen nem csak az "ami nem romlott el, azt ne javítsd meg" hozzáállás az oka, hanem egész egyszerűen az, hogy az oroszok a mai napig használják a Szojuz rakétákból az U és FG verziókat, előbbieket műholdak, teherűrhajók fellövésére, utóbbit leginkább emberekére. Igen, azt a Szojuz-U-t, amit először 1973(!)-ban lőttek fel és a mai napig egy analóg(!) irányítási rendszerrel repül.

Természetesen azóta fejlődött az orosz technika is: a régi Szojuzokat elkezdték lecserélni a Szojuz-2.1 különféle verzióira. Ezek már modern, digitális számítógépekkel rendelkeznek és képesek kezelni a bonyolultabb manővereket is. Ez jóval nagyobb szabadságot ad a küldetések tervezőinek. Elvileg még két Progress teherűrhajót fognak felküldeni Szojuz-U-kkal, majd 2019-től - ha nem jön közbe semmi komolyabb probléma - az emberek szállítását is az új Szojuz-2.1-ekre fogják bízni.

Új űrközpont, új rakétával és egy új korszakkal: Vosztocsnij, Szojuz-2.1a, digitális irányítás: ez már képes a tengelye körül megfordulni.

De még mielőtt valaki hangossan felszisszentene, hogy bezzeg a régi jóból semmi nem maradt, megnyugtatok mindenkit, hogy a gyufával gyújtás marad.

El is felejtettem megemlíteni: végül megépítettem a Szojuz-TMA űrhajót is, amit még valamikor ősszel LDD-ztem össze. (Azóta már van Szaljut-6 is...)

De maga a szállító/emelő is kapott néhány újítást:egyrészt átalakítottam a hátsó kocsit hat tengelyessé, mint az igazi. Ezáltal egyben hosszabb is lett 8 studdal, egyben túllépve a "hivatalos" 34-es hosszon is. Illetve kapott még néhány "műszert", ami egyébként is rajta van.

Előny: ívekben sokkal kevésbé lóg ki a rakéta eleje így, hogy az első forgóváz előrébb került 8 studdal (a második valójában csak egy "utánfutó"), hátrány, hogy a váltókapcsolókkal továbbra sincs kibékülve. Meg lassan tényleg érik az, hogy tervezzek ehhez egy rendes mozdonyt, amivel lehet lassan, megbízhatóan húzni/tolni, mert egy PF motor már küzd vele.

Illetve végleges lett még a Szojuz 2-1v verzió is. Kis adapterrel teljesen jól használható a meglévő szállító. (Valakinek van két felesleges sárga létrája?)

Most egyébként így néz ki a teljes Szojuz család...

...illetve a teljes orosz űrprogramom. Apropó, orosz űrprogram. Pénteken elvileg indítják az első Szojuzt Vostocsnyíjből, Kelet-Oroszországból. Ez az oroszok új űrközpontja, Bajkonur helyét fogja idővel átvenni.