Arról gondolom nem kell mesélnem, hogy mekkora változást hozott az, hogy az amerikaiak a GPS-t a közemberek számára is elérhetővé tették. Valószínűleg azt sem kell túlragozni, hogy miért akarnak saját navigációs rendszert az oroszok (GLONASS) a kínaiak (BeiDou), az indiaiak (IRNSS) és az Európai Unió (Galileo).

De beszéljünk most a Galileoról csak, amiből tegnap lőtték fel a 11. és a 12. példányt egyszerre, ráadásul egyből egy "temetőnek" használt pályára, mindezt teljesen tervezetten. Persze, azért a mérnökök se őrültek meg, hogy egy-egy százmillió eurós küldetést egyből a kukába dobjanak.

Galileo 9 és 10 a Fregatra szerelése közben. (Forrás: ESA)

Az ok viszonylag egyszerű: ugyan kb. 100 km-től a Kármán Tódor után elnevezett Kármán-vonaltól számítják hivatalosan az űr határát, a légkör tetejének a termoszférát tekintik, amely kb. 85 km-től 5-600 km-ig helyezkedik el. Ugyan itt csak a légkör alig 0.1 %-a található meg, de ez is bőven elég, hogy például a Nemzetközi Űrállomást lefékezze annyira, hogy ha nem végeznének rendszeresen pályakorrekciókat, visszazuhanjon a Földre. (Ez a pályakorrekció a gyakorlatban úgy néz ki, hogy megtolják egy éppen arra járó teherűrhajóval. :)

Ebből egyenesen következik az, hogy amit alacsony Föld körüli pályán hagynak, az előbb-utóbb visszajön, mint ahogy a Masat-1 is tette. (Jó kutya, nem kóborol el.)

Ironikus módon a Galileonál pont az ellenkező lesz a probléma: a műholdrendszer tagjait nem néhány száz km. magasra, hanem például egy 13700-26000 km-es elliptikus pályára szánják, ott már tényleg nem nagyon képviselteti magát a légkörünk. Ha valamit ott pályára állítanak, az egyhamar nemigazán fog visszajönni, maximum sok tízezer év múlva. Ilyenkor ciki, ha nem sikerül üzembe helyezni a műholdat és űrszemétként csak utjában van a többi hasznos műholdnak.

Emiatt először 300 km-el magasabb pályára állítják a két műholdat, majd ha sikeresen meggyőződtek róla, hogy mindegyik teszi a dolgát, akkor azokat a saját hajtóművük segítségével átállítják a rendes, üzemszerű pályájukra.

A Galileo 11 és 12 indítása december 17.-én Kourou-ból, Francia Guyana-ból. (Forrás: Arianespace)

A Galileo rendszert egyébként - az amerikai GPS és az orosz GLONASS-al ellentétben - civilek irányítják, főhadiszállás Prágában található és az Európai Unió finanszírozza. (Tehát minden EU tagállam lakosa beleadott kb. 15 forintot a kasszába, cserébe mindenkinek ingyen adnak navigációt kb. 1 méteres pontossággal. Kódoltan persze tud 1 cm-es pontosságot is.)

Az első műholdpárost 2011-ben lőtték fel, összesen 30 műholdasra tervezik a rendszert. Tervek szerint 2020-ra épülne ki teljesen. Nagy előnye, hogy használható a többi navigációs rendszerrel együtt, ami gyorsabb, pontosabb helymeghatározást tesz lehetővé, illetve a többi navigációs rendszerrel ellentétben képes pl. vészjelzéseket továbbítani a felhasználóktól, ami hasznos lehet pl. hajók, repülőgépek, stb. mentése esetén.

Sajnos a régi 4563-masom motorja már gyermekkoromban elhalálozott, ezért úgy két hónappal ezelőtt elhatároztam, hogy veszek helyette egy másikat, hogy azt helyrepofozzam. (Igazából egy csomó régi gyerekkori szettet rakosgatok újra össze, mikor időnként hazanézek szülőkhöz, bár egy-két dolgot felhoztam Budapestre) Aztán úgy adódott, hogy beszereztem még egy 4512-esből a mozdonyt. Egyből muszáj volt kipróbálni és összerakni:

A 4512-es (a szürkészöld) itt most hidegjáratban van, mindkét motor az átalakított pirosban van, kb. 11 mp alatt megy körbe ezen a kis pályán. Kissé kapargat, de elég régiek a sínek, egy kis "takarítás" nem árt neki. Ha rásegítek a - kb. közepesen töltött akkus - sárga PF-es 7939-essel, akkor kb. 5,5 mp. :)

Ennyi mára megyek is aludni, mert kegyetlenül fáj a fejem 4 óra alvás és néhány napnyi biotrombitálás után. Meg egyébként is lenne miről írni, de majd legközelebb.

Ui.: bocs a kép minőségéért, későn vettem észre és nem akartam újból összerakni az egészet.

De tényleg pici:

Hogy minek? A Szojuz rakéták fejlődése nem állt meg, mai napig fejlesztik őket. Mint ahogy a műholdak fejlesztése sem állt meg. Köszönhetően az egyre fejlettebb rendszereknek, melyek kisebbek, kevesebbet fogyasztanak nincs szükség mindig nagy rakétákra. Emiatt fejlesztette ki az Európai Űrügynökség a Vega nevű rakétáját is például.

Na persze, nem csak Európának kell kisebb rakéta, hanem az oroszoknak is. Ezért készült a Soyuz 2-1v nevű rakéta, amiből épp tegnap lőtték fel a másodikat az északnyugat-oroszországi Pleszeck űrrepülőtérről. (Ennek megfelelően mindenki kitalálhatja: katonai célú műholdat vitt magával a rakéta.) Na de mi ez a rakéta?

Alapvetően fogták a 2.1b rakéta harmadik fokozatát, annak elektronikáját, repülésirányítását kapott egy új, precíz pályára állítást segítő felső fokozatot (Volga), kapott egy átalakított core staget, és amibe a "készlet erejéig" tartó NK-33-as hajtóműveket szerelik. Igen, azt a 70-es években gyártott NK-33-mat, amivel egy éve elpukkant 7 másodperccel a start után egy Antares. Illetve a leglátványosabb "újítás", hogy elhagyják a 4 core stage körül az ikonikus boostereket, amitől igazán felismerhető volt eddig a Szojuz család.

A "recept". Eredetileg Szojuz-1-nek akarták nevezni a rakétát. (Forrás: russianspaceweb.com)

Nagy előnye ennek az egésznek, hogy egy csomó mindent nem kell újra kifejleszteni és kis vagy zéró átalakítással használható a meglévő infrastruktúra. Avagy, bevált recepten ne változtass. Ugyanezen elv alapján gondoltam, hogy készítek egy Szojuz-2-1v-t is.

Mondjuk most egy picit fordítva jártam el, először a kilövőpad lett alkalmas a Szojuz-2-1v-re is (persze, a "régi" ugyanúgy megáll benne rendesen). Maga a rakéta most csak egy második fokozat egy kicsit megtoldott Delta IV CBC-vel. Ami még kérdés, hogy hogy lesz, az a szállító. Nem nagyon találni róla jó minőségű képanyagot a neten, de valószínűleg a meglévő szállítom kap majd valamilyen adaptert.

Egyébként nem ez az első eset, hogy valamit faragok az eredeti tervekhez képest. Először - gyakorlatilag már a megépítéskor - át kellett picit építeni, hogy legyen mivel rögzíteni a jobb oldali kitérővágányt. Második módosítás a rakétát érintette, megkapta az újratervezett első-második fokozatot, majd az "alsó" töltőcsövet is megkapta hozzájuk a torony.

De ilyen ez a Lego, olyan nincs, hogy valami kész, maximum nem építik tovább ;)