Gondoltam, mielőtt elkezdek egy nagyobb projektet, készítek egy leltárt, 6 doboz megvan, a csavartartó doboz és 8 még hátra, ráadásul abból kettőt szét is kell vállogatni... Fárasztó egyébként. Valószínűleg kelleni fog még legalább 2-3 doboz.

De legalább van egy majdnem kész Ariane 5, amivel teljes lenne a mostani európai űrflotta.

Előtte: volt itt még decemberi rendelés is, ami nem volt szétszortírozva...

Félúton. A képen az európai űrflotta, balról jobbra: Ariane 5, Vega, Szojuz-2.1b

Kezdem rosszul érezni már magam ezzel a bejegyzéssel. Először a kecskeméti Kockafeszt után akartam írni, erről, majd karácsony környékén, de végül most lett belőle. De jobb később, mint soha.

A Falcon 9 története röviden a "merjünk nagyot álmodni" lehetne. Elon Musk miután megszedte magát a PayPalból, belevágott rögtön kettő közlekedési eszközöket gyártó cégbe: egyik az elektormos autóiról ismert Tesla, másik az olcsó rakétáival kísérletező SpaceX. És, hogy mitől lesz olcsó egy rakéta? Mondjuk, hogy nem dobáljuk el minden alkalommal.

Egy Falcon 9 1.0 a Dragon teherűrhajóval. Főbb ismeretőjelek az újrahasznosítható Falcon 9-hoz képest a négyzetes elrendezésű hajtóművek, a landolótalpak és a légterelők hiánya és a rövidebb méret. (Forrás: Wikipedia)

Ez persze, nem annyira triviális feladat. Eddig részben az amerikaiaknak sikerült a Space Shuttlevel, ahol a boosterek és a keringő egység újrafelhasználhatóak voltak, azonban nem igazán váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mivel borzasztóan bonyolult, komplikált rendszer volt. Ötletek voltak az oroszoknál is arra, hogy valamit azért visszaszerezzenek a Buranhoz használt rakétákból, de mivel az Szovjetunió széthullása után a technika nagyja az ukránoknál és Kazasztánnál maradt, pénzük meg kb. semmi nem volt a programra, az egész szó szerint ott rohadt szét, ahol volt. Ezután egy darabig nem is jött nagyon új komolyan vehető vállalkozó. 

Egy sikertelen landolási kísérlet tengerre... (Forrás: Youtube)

A SpaceX ötlete alapvetően egyszerű volt: ha nem romlott el, ne javítsd meg. Maguk a rakéták és kapszulák teljesen jól bevállt eszközök, nem véletlen, hogy amikor a NASA bejelentette a Constellation programot (a Mars-program eredeti, lemondott verzióját), akkor alapvetően "csak" egy "megnagyobbított" Saturn V-öt és Apollot akart. Végül is, alapvetően a rakéták jó része visszahullik a földre egyébként is, "csupán" azt kellene elérni, hogy egyben abszolválja a földet érést. 

Összes Falcon 9 1.1 indítás egy képen. (Forrás: reddit/spacex)

Erre három módszer van: ejtőernyő, szárnyak és rakéták. Ejtőernyő ekkora méretnél macera, szárnyak nehezek, csökkentik a hasznos terhet, csomó plusz teher rakéta meg úgy is ott van. Persze, gyakorlatban ez azért nem ennyire egyszerű, SpaceX-nek sem sikerült egészen tavaly decemberig. Mivel a rakéta önmagában is több érdekességet rejt, ezért ezt majd legközelebb vesézem ki. Nézzük most a Lego modellt!

Mivel a saját modelljeim a vasút köré terveztem építeni, így "természetesen" ez is mozdonnyal szállítható. Lego méreteket tekintve egyébként kifejezetten tekintélyes méretű koloncot tol. Meglepő módon nincsenek súlyponti problémák vele. Működési elvét tekintve hasonló, mint ahogy egy Proton-t is szállítanak: az elülső forgóvázról leemelkedik a rács.

Minden rendszer kész, kilövésre felkészülni...

Ugyan kicsit ocsmányul néz ki az alja, de nem tudtam jobban megoldani a 9 hajtómű elrendezését ezekkel az elemekkel anélkül, hogy ne térnék át a 6 stud vastag csövekre vagy használnék valami másik elemet.

Egyelőre így néz ki az űrközpont nagyja. Sajnos a két modell nem méretarányos - Soyuz kb. 45-50 méter magas, míg a Falcon 9 1.1/Reusable 68,5 méter - de azt hiszem, a Lego világában ennyi belefér. (Egyébként sem minifig méretűek a rakéták, szóval...)

Arról gondolom nem kell mesélnem, hogy mekkora változást hozott az, hogy az amerikaiak a GPS-t a közemberek számára is elérhetővé tették. Valószínűleg azt sem kell túlragozni, hogy miért akarnak saját navigációs rendszert az oroszok (GLONASS) a kínaiak (BeiDou), az indiaiak (IRNSS) és az Európai Unió (Galileo).

De beszéljünk most a Galileoról csak, amiből tegnap lőtték fel a 11. és a 12. példányt egyszerre, ráadásul egyből egy "temetőnek" használt pályára, mindezt teljesen tervezetten. Persze, azért a mérnökök se őrültek meg, hogy egy-egy százmillió eurós küldetést egyből a kukába dobjanak.

Galileo 9 és 10 a Fregatra szerelése közben. (Forrás: ESA)

Az ok viszonylag egyszerű: ugyan kb. 100 km-től a Kármán Tódor után elnevezett Kármán-vonaltól számítják hivatalosan az űr határát, a légkör tetejének a termoszférát tekintik, amely kb. 85 km-től 5-600 km-ig helyezkedik el. Ugyan itt csak a légkör alig 0.1 %-a található meg, de ez is bőven elég, hogy például a Nemzetközi Űrállomást lefékezze annyira, hogy ha nem végeznének rendszeresen pályakorrekciókat, visszazuhanjon a Földre. (Ez a pályakorrekció a gyakorlatban úgy néz ki, hogy megtolják egy éppen arra járó teherűrhajóval. :)

Ebből egyenesen következik az, hogy amit alacsony Föld körüli pályán hagynak, az előbb-utóbb visszajön, mint ahogy a Masat-1 is tette. (Jó kutya, nem kóborol el.)

Ironikus módon a Galileonál pont az ellenkező lesz a probléma: a műholdrendszer tagjait nem néhány száz km. magasra, hanem például egy 13700-26000 km-es elliptikus pályára szánják, ott már tényleg nem nagyon képviselteti magát a légkörünk. Ha valamit ott pályára állítanak, az egyhamar nemigazán fog visszajönni, maximum sok tízezer év múlva. Ilyenkor ciki, ha nem sikerül üzembe helyezni a műholdat és űrszemétként csak utjában van a többi hasznos műholdnak.

Emiatt először 300 km-el magasabb pályára állítják a két műholdat, majd ha sikeresen meggyőződtek róla, hogy mindegyik teszi a dolgát, akkor azokat a saját hajtóművük segítségével átállítják a rendes, üzemszerű pályájukra.

A Galileo 11 és 12 indítása december 17.-én Kourou-ból, Francia Guyana-ból. (Forrás: Arianespace)

A Galileo rendszert egyébként - az amerikai GPS és az orosz GLONASS-al ellentétben - civilek irányítják, főhadiszállás Prágában található és az Európai Unió finanszírozza. (Tehát minden EU tagállam lakosa beleadott kb. 15 forintot a kasszába, cserébe mindenkinek ingyen adnak navigációt kb. 1 méteres pontossággal. Kódoltan persze tud 1 cm-es pontosságot is.)

Az első műholdpárost 2011-ben lőtték fel, összesen 30 műholdasra tervezik a rendszert. Tervek szerint 2020-ra épülne ki teljesen. Nagy előnye, hogy használható a többi navigációs rendszerrel együtt, ami gyorsabb, pontosabb helymeghatározást tesz lehetővé, illetve a többi navigációs rendszerrel ellentétben képes pl. vészjelzéseket továbbítani a felhasználóktól, ami hasznos lehet pl. hajók, repülőgépek, stb. mentése esetén.