Igen, igen, tudom, Delta 4-et ígértem, ráadásul jó régen. Sajnos néhány dolog (szakdolgozat, munka, stb.) miatt picit halasztanom kellett a projektet. Már csak azért is, mert időközben megjött minden alkatrész egy másik, sokkal nagyobb és jelentősebb projektemhez, méghozzá az űrhajózás igáslovához, a Soyuzhoz. Na, most nem csak egy rakétával szúrom ki a szemeteket, elkészült akilövőpad és a hozzá tartozó vasúti szállító- és emelőkocsi is.
A Soyuz családról (nagyon) röviden
Talán nem árulok el nagy titkot, hogy miért is igazi igáslova az űriparnak a Soyuz: első fellövése 1957 májusában volt, igaz akkor még R-7 Semiorka néven futott. Ez vált a világ első interkontinentális ballisztikus rakétájává, majd rögtön utána 1957 október 4.-én a Sputnik 1-el az oroszok behúzták maguknak az első hordozórakéta plecsnit is. (Meg az első pályára állított műholdat, ugye.) Tervezése Sergei Korolev (jobbra) nevéhez fűződik.
Itt nem állt meg az elsők sorozata, 1961-ben a Vostok-K változatával repült Gagarin. Majd a 1964-ben a Voskhod verzióval a Voskhod-1, amely az első kétszemélyes űrhajó volt. (Mellesleg az első út, ahol űrruha nélkül utaztak és mellékesen egy magassági rekordot is felállított.) Igen, az oroszok ilyen szempontból nem voltak túl kreatívak, ugyanúgy nevezték el a rakétát is, mint ahogy az űrhajót.
Nem meglepő módon a Soyuz űrhajóhoz kifejlesztett rakétát Soyuz-nak nevezték. Ennek is van kiscsillió változata (“sima”, U, U2, FG, 2.1a, 2.1b, 2.1v, illetve talán lesz még egy “egyszerűsített” 2-3v is kisebb terhekre) és leágazása (Molniyák).
Ez már történelem: a Sputnik a kilövőpadon.
Mai napig használatban van, Oroszok Baikonurból, Plesetskből (és ha elkészül Vostochnyból). Jelenleg az FG és a 2.1a változatot használják, előbbit a Soyuz és a Progress űrhajókra, utóbbit műholdak fellövésére. Érdekesség, hogy az Európai Űrügynökség (amelynek február 24.-étől Magyarország is tagja!) is használ közepes terhekre Soyuz 2.1b-t Kourou-ból indítva. Utóbbival hármasával indítják a Galileo navigációs műholdakat.
Egy Soyuz várja a startját
Több, mint 1800(!) indítással és 58 éves múltjával messze maga mögé utasít bármely rakétacsaládot. Jelenleg ez az egyetlen űreszköz, amellyel a Nemzetközi Űrállomásra legénységet lehet vinni (bár ez hamarosan változni fog). Műholdakon és a Progress teherűrhajón kívül vitt már magával komplett ISS modult (igaz, nem olyan nagyot, mint a Proton vagy a Space Shuttle) és indítottak már vele a Holdra is űreszközöket.
Bár balesetek előfordultak, nincs még egy rakétacsalád, amely ennyi start mellett ennyire jó eredményességet tud felmutatni. Tekintve, hogy magát a rakétát folyamatosan modernizálják és egyhamar nem fogják az Angarákra bírzni a Soyuz-TMA űrhajókat (Vagy a PTK NP-ket), míg azok nem bizonyítanak. Illetve valószínűleg az ESA sem egy nyárra ruházott be egy Soyuz padra, így jó 10-20 évet még biztosan velünk maradnak a Soyuzok. És igen, ez a rövid verzió volt.
Nem, ez nem Oroszország, ez az EU-ban van. Dél-Amerikában. :)
Építés – Soyuz FG, 2.1a/b
Maga az építés kb. a Delta 4-el egyidőben kezdődött, januárban. Az ötlet nem teljesen saját, sokat merítettem XCLD Baikonur Cosmodrome Launchpad Lego Ideas projektjéből, azonban néhány helyen javítottam a rakétán. De nem is tagadom, hogy ez a projekt adta a motivációt ahhoz, hogy tervezzek egy sajátot.
Valamikor január végén...
Egyik ilyen volt, hogy a core stagebe beleraktam egy 32 hosszú technic rudat és a 2x1-es technic brickek helyett egy 2x2-es kockát használtam, aminek oldalra van egy-egy technic connector. Így sokkal stabilabb lett az egész (ok, fogalmazzunk úgy, hogy nem esik darabjaira), és be lehetett toldani egy 2-4-es kúpot fejre fordítva, így jobban visszaadta az eredeti formáját.
Másik jelentősebb változtatás az volt, hogy terveztem egy rendes Soyuz-FG/Soyuz-TMA áramvonalazást. Itt nagyon sokat dobott az összhatáson, hogy egy budapesti Bricklink árusnál találtam egy réges-régi, még a 70-es években gyártott 4-1-es kúpot, ami egy ősi rakétás és egy korházas szettben volt benne.
Ami módosítás volt még az a boosterek alja, sajnos a 4x4-es kerek, lyukas oldalú kockából nem létezik sárgás-narancssárga. Létezik narancssárga, viszont az 5x2-es panelből meg nem, így maradt az, hogy akkor legyen világosszürke az alja. Nem örülök neki, de ez van.
Persze, meghagytam a rakétás szettből való “széles” áramvonalazást is, így kihozható belőle egy Soyuz 2.1a/b is. (Már, ha eltekintünk attól, hogy a Soyuz 2 és a Soyuz-U szürke és nem fehér.) A kettő között annyi a különbség, hogy a 2.1a-t a Roskosmos használja Plesetsk-ből és Baikonurból, a 2.1-bt az ESA Kourou-ból.
Soyuz 2.1a, 2.1b Legalábbis a teherrész. A színezés továbbra is Soyuz-FG.
Soyuz-FG/Soyuz
Viszont nagyjából ennyiben ki is merültek a hasonlóságok az eredeti Lego Idea-s tervez képest.
Szállító és emelő
Lévén, orosz találmány, természetesen vasúton szállítják. Így kénytelen voltam saját alvázat tervezni lapokból, hiszen nem létezik vonatalváz zöld színben, a süllyesztett aljúban meg főleg nem. Az eredeti szép ívelt, ez sajna ilyen lett. Egy kellemetlen meglepi volt az eredeti tervhez képest, mégpedig, hogy 2x6-os lyukas lapból nem létezik zöld szín, de ezt a problémát sikerült áthidalni. Eredménye meglátszik a kocsik oldalán a kis lyukakkal, gondoltam, hogy befedem, de végül meghagytam egy kis plusz textúrának.
A rakéta emelőkara meglepően masszív, illetve a rakéta is meglepően stabilan fekszik rajta. Egy probléma van, a felső fogókar könnyen szét tud jönni, ha az ember rosszul fogja. Pont ki van számolva, hogy függőlegesre felállítva megálljon. Finoman ki is lehet húzni a padról anélkül, hogy visszadőlne, bár mozdony hiányában csak kézzel teszteltem, nem tudom mennyire finoman vezérelhetőek a PF-es cuccok.
Másik aminek örülök, az az, hogy a védőkocsi vagy közvetítőkocsi is elfér a rakétaszállító mögött. (Pontos megnevezésen tessék a kommentek közt megverekedni). Ez azért jó, mert mindkét oldalára lehet tolni mozdonyt.
Ami “hibája” van a kocsinak az az, hogy el tud akadni a váltókban bizonyos szögekben. Viszont meglepően jól tudja venni a kanyart, még ha ki is lóg nem picit. Azzal sincs gond, hogy az elülső kocsiról lelóg az emelőkar, olyan a kialakítása, hogy vissza tud mászni.
Mozdony és légkondicionáló kocsi egyelőre nincs, csak tervben. Mozdonyból kettő is, van egy arányosabb és egy 6 studdal rövidebb Legosabb, majd less róla post.
Kilövőpad
Ha valamit kb. hatvanszor megbántam az az, hogy a Baikonuri “eredeti”, zöld színű padot vettem mintának. Ehhez kellett egy halom hosszú technic rúd és kocka is, ami sajnos nem volt túlzottan elérhető itthon, így kénytelen voltam Németországból berendelni, azt is két körben. Plusz még újra is kellett terveznem pár dolgot, mert eredetileg jóval több 15 hosszú technic rúd volt beletervezve, de mire eljutottam oda, hogy tényleg le is rendeljem, elvitték majdnem az összeset az eladótól. Szerencsére volt nála 13-mas rúd és át lehetett tervezni azokra is a négy támasztókart. Ezen kívül inkább csak apróbb változások voltak a kilövőpadban, pl. kellett egy 2 db 2x1-es tile + plate a rakéta alá, hogy stabilan menjen, illetve a jobb oldali sínpárhoz lett egy rögzítési pont kialakítva. Na meg a 2x4-es zöld tilek helyett rengeteg 1x4-es zöld tilet használtam, mert előbbi ritka volt és drága.
Néhány tile. Volt ez több is...
A padról hiányzik egy kar az igazihoz képest, ugyanis külön van a második fokozatnak/tehernek a köldökzsinórja és a core stagenek. Lehet, hogy egyszer még megépítem, de annyira sok pluszt nem adna. A karok meglepően jól sikerültek szerintem. Egy probléma van velük, hogy sajnos a súlypontja nagyon benn van, így ha kézzel nem billentem át, akkor beesnek a közepére, ugyanis a rakéta támasztja ki a karokat és nem fordítva.
Ez a probléma előjött a köldökzsinronál is, ott viszont sikerült megoldani egy plateval, úgy egészen pontosan kijött. További apró probléma, hogy a két oldalsó szervízjárat kinyitva picit meghajlik, illetve szétáll. Előbbi nem annyira vész. Utóbbit úgy oldottam meg, hogy a legalsó szerelőjáratra tettem egy kis összekötő elemet, hogy egybe tartsa. Méretezés Soyuz-FG-re szól, Soyuz-2.1a/b-s terhek nem férnek bele, de annyira nem zavar. Egyébként 106 cm széles kinyitva az egész szerkezet.
Egész stabilan meg tud állni a Soyuz 2-3 kombináció is, persze a két booster hiánya azért megérződik. A tűzkivezetést nem építettem meg, mindenki képzelje el, hogy az asztal alatt van. Így is eléggé fájó volt a 3 kockányi emelés és annak beburkolása, de kellett.
Félúton elgondolkoztam azon is, hogy az ESA-nál (illetve a Vostochnyban épülő) szervíztornyos megoldást használom, de erről letettem, mert nem volt már kedvem ezt is újratervezni nulláról, illetve a torony még nagyobb lenne, mint a szervízkar és ez még jobban megdrágította volna az egészet. Így is kb. 2200 db elemből áll, amiből azért vannak bőven drága elemek is.
Na de hol a mozdony?
Ami még biztosan hátravan az a TEM2-es mozdony és a légkondicionáló kocsi. Ezekre már vannak tervek, a TEM2-re több is, mindegyikkel van valami problémám. Valószínűleg ez lesz a következő 3-4 hónap projektje, illetve még egy rakéta van a TODO listán. Na meg van egy félkész metróm. Na meg itt a nyár, szóval meglátom, hogy mennyi pénzt fogok a következő időszakban rááldozni. Hja, meg jó lenne Soyuz-U szinezés is... Az irányítótermet és összeszerelő-üzemet említettem már?
