Gondoltam, mielőtt elkezdek egy nagyobb projektet, készítek egy leltárt, 6 doboz megvan, a csavartartó doboz és 8 még hátra, ráadásul abból kettőt szét is kell vállogatni... Fárasztó egyébként. Valószínűleg kelleni fog még legalább 2-3 doboz.

De legalább van egy majdnem kész Ariane 5, amivel teljes lenne a mostani európai űrflotta.

Előtte: volt itt még decemberi rendelés is, ami nem volt szétszortírozva...

Félúton. A képen az európai űrflotta, balról jobbra: Ariane 5, Vega, Szojuz-2.1b

Arról gondolom nem kell mesélnem, hogy mekkora változást hozott az, hogy az amerikaiak a GPS-t a közemberek számára is elérhetővé tették. Valószínűleg azt sem kell túlragozni, hogy miért akarnak saját navigációs rendszert az oroszok (GLONASS) a kínaiak (BeiDou), az indiaiak (IRNSS) és az Európai Unió (Galileo).

De beszéljünk most a Galileoról csak, amiből tegnap lőtték fel a 11. és a 12. példányt egyszerre, ráadásul egyből egy "temetőnek" használt pályára, mindezt teljesen tervezetten. Persze, azért a mérnökök se őrültek meg, hogy egy-egy százmillió eurós küldetést egyből a kukába dobjanak.

Galileo 9 és 10 a Fregatra szerelése közben. (Forrás: ESA)

Az ok viszonylag egyszerű: ugyan kb. 100 km-től a Kármán Tódor után elnevezett Kármán-vonaltól számítják hivatalosan az űr határát, a légkör tetejének a termoszférát tekintik, amely kb. 85 km-től 5-600 km-ig helyezkedik el. Ugyan itt csak a légkör alig 0.1 %-a található meg, de ez is bőven elég, hogy például a Nemzetközi Űrállomást lefékezze annyira, hogy ha nem végeznének rendszeresen pályakorrekciókat, visszazuhanjon a Földre. (Ez a pályakorrekció a gyakorlatban úgy néz ki, hogy megtolják egy éppen arra járó teherűrhajóval. :)

Ebből egyenesen következik az, hogy amit alacsony Föld körüli pályán hagynak, az előbb-utóbb visszajön, mint ahogy a Masat-1 is tette. (Jó kutya, nem kóborol el.)

Ironikus módon a Galileonál pont az ellenkező lesz a probléma: a műholdrendszer tagjait nem néhány száz km. magasra, hanem például egy 13700-26000 km-es elliptikus pályára szánják, ott már tényleg nem nagyon képviselteti magát a légkörünk. Ha valamit ott pályára állítanak, az egyhamar nemigazán fog visszajönni, maximum sok tízezer év múlva. Ilyenkor ciki, ha nem sikerül üzembe helyezni a műholdat és űrszemétként csak utjában van a többi hasznos műholdnak.

Emiatt először 300 km-el magasabb pályára állítják a két műholdat, majd ha sikeresen meggyőződtek róla, hogy mindegyik teszi a dolgát, akkor azokat a saját hajtóművük segítségével átállítják a rendes, üzemszerű pályájukra.

A Galileo 11 és 12 indítása december 17.-én Kourou-ból, Francia Guyana-ból. (Forrás: Arianespace)

A Galileo rendszert egyébként - az amerikai GPS és az orosz GLONASS-al ellentétben - civilek irányítják, főhadiszállás Prágában található és az Európai Unió finanszírozza. (Tehát minden EU tagállam lakosa beleadott kb. 15 forintot a kasszába, cserébe mindenkinek ingyen adnak navigációt kb. 1 méteres pontossággal. Kódoltan persze tud 1 cm-es pontosságot is.)

Az első műholdpárost 2011-ben lőtték fel, összesen 30 műholdasra tervezik a rendszert. Tervek szerint 2020-ra épülne ki teljesen. Nagy előnye, hogy használható a többi navigációs rendszerrel együtt, ami gyorsabb, pontosabb helymeghatározást tesz lehetővé, illetve a többi navigációs rendszerrel ellentétben képes pl. vészjelzéseket továbbítani a felhasználóktól, ami hasznos lehet pl. hajók, repülőgépek, stb. mentése esetén.