Kezdem rosszul érezni már magam ezzel a bejegyzéssel. Először a kecskeméti Kockafeszt után akartam írni, erről, majd karácsony környékén, de végül most lett belőle. De jobb később, mint soha.
A Falcon 9 története röviden a "merjünk nagyot álmodni" lehetne. Elon Musk miután megszedte magát a PayPalból, belevágott rögtön kettő közlekedési eszközöket gyártó cégbe: egyik az elektormos autóiról ismert Tesla, másik az olcsó rakétáival kísérletező SpaceX. És, hogy mitől lesz olcsó egy rakéta? Mondjuk, hogy nem dobáljuk el minden alkalommal.
Egy Falcon 9 1.0 a Dragon teherűrhajóval. Főbb ismeretőjelek az újrahasznosítható Falcon 9-hoz képest a négyzetes elrendezésű hajtóművek, a landolótalpak és a légterelők hiánya és a rövidebb méret. (Forrás: Wikipedia)
Ez persze, nem annyira triviális feladat. Eddig részben az amerikaiaknak sikerült a Space Shuttlevel, ahol a boosterek és a keringő egység újrafelhasználhatóak voltak, azonban nem igazán váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mivel borzasztóan bonyolult, komplikált rendszer volt. Ötletek voltak az oroszoknál is arra, hogy valamit azért visszaszerezzenek a Buranhoz használt rakétákból, de mivel az Szovjetunió széthullása után a technika nagyja az ukránoknál és Kazasztánnál maradt, pénzük meg kb. semmi nem volt a programra, az egész szó szerint ott rohadt szét, ahol volt. Ezután egy darabig nem is jött nagyon új komolyan vehető vállalkozó.
Egy sikertelen landolási kísérlet tengerre... (Forrás: Youtube)
A SpaceX ötlete alapvetően egyszerű volt: ha nem romlott el, ne javítsd meg. Maguk a rakéták és kapszulák teljesen jól bevállt eszközök, nem véletlen, hogy amikor a NASA bejelentette a Constellation programot (a Mars-program eredeti, lemondott verzióját), akkor alapvetően "csak" egy "megnagyobbított" Saturn V-öt és Apollot akart. Végül is, alapvetően a rakéták jó része visszahullik a földre egyébként is, "csupán" azt kellene elérni, hogy egyben abszolválja a földet érést.
Összes Falcon 9 1.1 indítás egy képen. (Forrás: reddit/spacex)
Erre három módszer van: ejtőernyő, szárnyak és rakéták. Ejtőernyő ekkora méretnél macera, szárnyak nehezek, csökkentik a hasznos terhet, csomó plusz teher rakéta meg úgy is ott van. Persze, gyakorlatban ez azért nem ennyire egyszerű, SpaceX-nek sem sikerült egészen tavaly decemberig. Mivel a rakéta önmagában is több érdekességet rejt, ezért ezt majd legközelebb vesézem ki. Nézzük most a Lego modellt!
Mivel a saját modelljeim a vasút köré terveztem építeni, így "természetesen" ez is mozdonnyal szállítható. Lego méreteket tekintve egyébként kifejezetten tekintélyes méretű koloncot tol. Meglepő módon nincsenek súlyponti problémák vele. Működési elvét tekintve hasonló, mint ahogy egy Proton-t is szállítanak: az elülső forgóvázról leemelkedik a rács.
Minden rendszer kész, kilövésre felkészülni...
Ugyan kicsit ocsmányul néz ki az alja, de nem tudtam jobban megoldani a 9 hajtómű elrendezését ezekkel az elemekkel anélkül, hogy ne térnék át a 6 stud vastag csövekre vagy használnék valami másik elemet.
Egyelőre így néz ki az űrközpont nagyja. Sajnos a két modell nem méretarányos - Soyuz kb. 45-50 méter magas, míg a Falcon 9 1.1/Reusable 68,5 méter - de azt hiszem, a Lego világában ennyi belefér. (Egyébként sem minifig méretűek a rakéták, szóval...)