Miközben egyesek keményen dolgoznak azon, hogy az ember végre otthagyja a lábnyomát egy másik bolygón érdemes egy picit elmerengeni azon, hogy az űrutazás mai napig egy igen veszélyes "sportág". Szinte a csodával határos, hogy eddig még senki nem halt meg a Kármán vonalon túl, pedig a média által "rutinrepülésnek" nevezett Apollo-13 nagyon karcolgatta a határokat.

Most ott tartunk, hogy a SpaceX közel jár ahhoz, hogy relatíve olcsó, újrafelhasználható rakétánk és űrjárművünk legyen, ami már tényleg közelít ahhoz, amit rutinrepülésnek lehet nevezni. És mégis csak az elmúlt évből: padra visszaeső Antares, Proton-M felső fokozat leállása, sikertelenül pályára állított Progress-ek, és most: kilövés közben megsemmisülő Falcon-9:

Az első start közben megsemmisült Falcon-9 (Lényeg 23:38-tól van)

A CRS-7 küldetés keretében (kereskedelmi utánpótló szolgáltatás) 2,5 tonnányi vizet, oxigént, élelmet illetve egy IDA-1-nek nevezett adaptert vitt volna, ami a későbbi kereskedelmi emberes űrrepülésekhez építették volna rá a PMA-2-re. (Adapterre adaptert... Mondja valaki, hogy csak a szoftverfejlesztők tákolnak ;) Az előző két űrséta is amiatt volt a Nemzetközi Űrállomáson, hogy ezeknek előkészítsék a terepet.

Az igazán rossz a dologban az, hogy ez most zsinórban a második ellátó küldetés, ami meghiúsult. Nem tudom, hogy mennyi tartalékkal terveznek az ISS-nél, de biztos megy most a fejvakarás az összes részt vevő űrügynökségnél.

Összefoglalva: az űrutazás nagyon messze van a rutinrepüléstől. Egyszer valószínűleg az lesz, de egyelőre alig vagyunk előrébb az űrutazásban, mint a Wright fivérek a második repülőgépükkel.